Előző cikkemben bevezetést tettem a 3D nyomtatók varázsába, ami nálunk ugyan még újdonság, de külföldön teljesen hétköznapi dolog.

Egyik ismerősöm elmondása alapján: “Itt Londonban teljesen hétköznapi dolog a 3D nyomtató. Ott van a hétköznapokban. Óvodákban, iskolákbvan tanítási kellék, sok otthonban is segíti az apróbb javításokat.” Persze nem annyira egyszerű dolog ez,mint rajzolni, vagy egy süteményt sütni, de azért majdnem olyan jó dolog, mint a Nagyi bögrés sütije.

Nézzük akkor meg a 3D nyomtatók fajtáit, működési elvük alapján. Ez meg fogja tudni mutatni nagy vonalakban, hogy mire is lehet használni.

Bár sok féle prototípus, és kísérleti példány létezik már, a leginkáb hozzáférhető gépek műanyaggal dolgoznak. Ezért legegyszerűbb, ha ezeket csoportosítjuk szét. De létezik már működő példány fém, kerámia, üveg, beton, de akár csokoládé, vagy egyéb, folyékony állagában kezelhető élelmiszer nyomtatására is. Bizony kérem. A Nemzetközi Űrállomáson ugyanis Pizzát nyomtattak maguknak a hős Űrcowboyok :). És tényleg nem vicc, igazából, mint minden nagy ötlet, ez is ott lett először rendszeresítve. Olyannyira hogy a NASA a tervezett MARS bázisra alap felszereltségként szánja a 3D nyomtatót. Ennek segítségével nem kell majd az összes alkatrészt elvinni magukkal, elegendő csupán az alapanyag. Megtervezik, és máris megvcan a kívánt eszköz.

De térjünk vissza a Földre.

Az első, és legtöbbet megtalálható nyomtatási metódus az úgynevezett FDM, “szálhúzásos, vagy extrudációs” folyamat. Ez úgy lehetne szemléltetni,mint egy olvadék ragasztó pisztoly, amely 3 tengelyen tud mozogni. Egy fűtött fejen keresztül nyomja a gép a vékony műanyag szálat, és ezt nagyon vékony rétegekben egymásra olvasztja, miközben a kívánt tárgyat rétegről-rétegre kelti életre.(timelaps kép). Igazából rém egyszerű a dolog. A siker titka, csupán egy jó tervező, és egy remek gép beállító :) Merthogy A beállítások óceánja szükséges együttes összehangolással, hogy tényleg szép, és igényes végeredményt kapjunk.